Egy anya számára örök kérdés, hogy mivel tesz jót gyermekének, vagy hogy mivel ne tegyen akaratlanul is rosszat. Aki szülőként felismeri, hogy gyermeke későbbi felnőtt élete az ő saját viselkedésén és kettejük kapcsolatán múlik, az általában nem áll meg e felismerés után, hanem a szakirodalomban vagy egyéb fórumokon is utánanéz a lehetőségeknek.
Előfordul azonban, hogy a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy az „a nagykönyvben meg van írva”, és hiába próbálja ki az anyuka az összes praktikát, amit a facebook-csoportban javasoltak, mégsem haladnak egyről a kettőre a gyermeknevelésben.
Esetleg olyan deviáns viselkedés jelenik meg a gyermek részéről, aminek nincs látható, kézzelfogható oka.
Az esetek nagy többségében a problémák forrása nem a gyermek vagy az ő viselkedése, hanem az anya negatív, szorongó gondolatai, amiket kivetít a gyermekére, illetve az ő szorongó vagy túlóvó viselkedése.
A felelős szülőnek a szakirodalomban műveltnek, ugyanakkor érzelmileg stabilnak, magabiztosnak kell lennie, amihez viszont tisztában kell lennie saját gyermekkori tapasztalataival is és képesnek kell lennie a rossz tapasztalatokat feldolgozni és nem továbbadni. Ebben tudok segíteni: közösen megkeressük, hogy egy-egy rosszul beidegződött anyai viselkedés mögött mi húzódik meg, és kitaláljuk, hogyan lehet változtatni rajta. Mert ha az anya viselkedése változik, a gyermeké is változni fog.